-Nem!!!!!!!!!!!!!-kiabáltam torkom szakadtából és egy ajtócsapkodással jeleztem a mérgemet és a dühömet.
Hogy tehette ezt az anyám???Elküld a bátyámhoz egész nyárra???De,főleg úgy,hogy Liam a bátyám fel sem köszöntött!Fel sem hívott!Fel sem keresett!Semmi.Ezt öt éve van.Hosszú,kemény és fájdalmas öt éve.Most oda kell mennem három hónapra.HÁROM HÓNAPRA!!!!!!!El sem tudom képzelni,hogy mi lesz.Szerintem a pokolba készülök bemenni.
Kiskoromban mindig felnéztem rá.Ő a bátyám volt,de közben a legeslegjobb barátom.Ha,rosszat álmodtam akkor mindig hozzá mentem és a biztonságot adó karjaiban hajtottam álomra a fejem.Vagy,ha rossz idő volt,Ő vele vészeltem át mindig.Mindent.Ő volt az akivel le tudtam, győzni a félelmeimet,segített és bátor volt.Ő volt az én hősöm.Nekem nem kellett semmi képregényes mesehős,sem rajzfilmfigura,sem képzeletbeli barát,nekem ő volt a hősöm.Mindig eltusolta és magát vallotta helyettem a csíntevéseimben.Helyettem kapta a büntetések tömbkelegét.A legjobb báty volt,amit el lehetett volna képzelni.Mindenki irigyelte a kapcsolatunkat.
Én voltam neki a kis prücsökje.Rengeteg nevet adott nekem,de ez maradt meg bennem.
Most meg visszajön,mintha mi sem történt volna öt éven keresztül.Ezt neki nem fogom megbocsátani,nem azt amit tett,(arra is mérges vagyok nagyon)de ahogyan tette.Csak úgy és azok,akiket alig ismer fiúkat,elment velük.Minket meg itt hagyott.Olyan volt nekem mintha,ha lelkemből téptek volna ki egy darabot.
Mikor rosszat álmodtam nem volt ott,de én akkor is bementem az ágyába és vártam rá.Hátha mégis visszajön.Vártam,hogy belépjen és mellém feküdve azt mondja,hogy:"Nem lesz semmi baj,itt vagyok és együtt legyőzzük a félelmet."De nem jött.Vártam éveken keresztül,hátha.Hátha...a remény maradt már nekem,de egy idő után már annak sem volt helye.Eltűnt a remény halvány szikrája is.Nem ezt akartam,hogy visszajöjjön??,Nem akartam vele lenni??De...De nem ennyi idő után hirtelen és úgy,hogy engem meg sem kérdezett semmiről.Mintha egy tárgy lennék ami egyszer letett,most meg elővett megint jó pár fájdalmas év után.Ez után törtem meg mikor felfogtam ,el ment.Nem jön vissza.Kegyetlenek voltak nekem azok az évek.Sok helyre vittek engem a barátnőim,sajnálatos módon még ők sem tudták betölteni azt a nagy,feneketlen űrt amit Ő hagyott maga után.De,mégis egy-kér percre elfelejthettem.Lassan a kín,a fájdalom,érzelem és a könnyek voltak nekem.De,a barátnőim a csodálatos barátnőim akiket imádok,félig kihúztak a meredek lyukból,ami teljesen elnyelt.Szinte mindent elvesztettem,mindent.Ami közöttünk volt Liammel kapocs ,eltört.Szerintem már nem lehet visszaépíteni.Régen úgy tekintettem rá mint a bátyámra,de most még a normális barátot sem éri el.
Ő nekem a múlt,a szívemben a hatalmas,mély és fekete lyuk okozója.Ő tett tönkre.Azóta nem voltam a régi.A mosolyomat is ritkán látták meg rajtam,az igazi mosolyomat.Mindig is különc voltam,de ahogy a bátyám elment még jobban azzá váltam.Édesanyámmal sem volt már régi a kapcsolatunk.Közel sem.Mindig is Liam volt az első mindenben,anyukánk is Őt szerette jobban.Rám alig figyelt.De,ott voltak a barátnőim,akiknél nem kívánhatnék jobbakat.Sara,ő volt az első barátnőm.Lüsi volt akivel suliban első elestünk egymás lábában,azóta elválaszthatatlanok vagyunk.Ashlyn,aki másodikban jött és Gwen is.Mi így öten tartjuk egymásban a a lelket,igazából bennem.
Most meg megjelent és tönkre tesz mindent.Azt gondolhatja,hogy majd minden szupi lesz??Öt év múlva megjelenik és a nyakába ugrunk???Hogy majd mindent elfelejtek??Mindent??Hát nem...Liam Payne ...Nem foglak így fogadni.
Gyorsan elmentem a szekrényemhez keresni ruhát a mai fellépéshez.Találtam egy fekete bőr,rövid csípő nadrágot.Egy kötött féloldalas bajuszos felsőt,ami a hasam fölé ért.Ez alá járt egy fekete top.A körmömet még tegnap megcsináltattam vörösre és kövekkel.A hajam laza balerina kontyba fogtam,pár laza tinccsel.Az ajkaimat meg vörösre festettem és a szememet,hogy a tengerkék szemem színét kiemeljem,fekete szemceruza kísérte.Egy piros Converse cipőt vettem fel és kifelé menet fölvettem a táskám és a fekete bőrdzsekimet.Indultam a parkba és nem is tudtam,hogy jól látok amit látok.Ott volt.......
